Andris blogja
Balatonkerülés
Balatonkerülés Éjszaka-10 óra alatt 297 km.
2008. július hónap egyik napsütéses napján kaptam keszthelyi csapattársamtól egy hívást itt Zalaegerszegen. Nincs-e kedvem Balatont kerülni? Bringával. Éjszaka. Ott és akkor elsőre nemet mondtam, hiszen Keszthelyre nem tudtam autóval lejutni, sem vissza, így lehetetlennek tűnt a dolog. Azonban kedvem lett volna hozzá, így gondolkoztam egy darabig, így eszembe jutott: miért ne mehetnék le Keszthelyre is bringával? Kicsit vadnak tűnt az ötlet, de éppen ezért tetszett is. ½ 4kor sikerült elszabadulni a Greenzone-ból, szerencsére pont ezen a napon 6 óráztam. Fél 5 felé sikerült is elindulni, a Zalaegerszeg-Keszthely távot meglehetősen gyorsan, 34-es átlaggal nyomtam le, ami a dombok között nem is olyan rossz. 6 körül találkoztam Keszthelyen Ifi Márk csapattárssal, akivel szintén gyors, 40 vagy a feletti tempót diktálva, kb. 20 perc alatt értünk el Tóth Andrishoz, aki a túra kiötlője volt. Ő szintén erős ember, így folyamatosan váltva egymást, szintén 36-42 körüli tempót mentünk körülbelül 100 km-en keresztül.
Balatonfüreden megálltunk „tankolni” az ébren maradás és az energia pótlása miatt nekem ez kóla-víz feles arányban történő fogyasztásában merült ki. Ennivalót szerencsére vittem ma-gammal, 1 kiló banán, 12 müzli szelet, 2 Powerbar szelet, 3 zselé, 2 kulacsnyi szénhidrátos ital. Lehet, hogy kicsit soknak tűnik, de aki egyszer is eléhezett már, tudja hogy a hosszú tú-rákon komolyan kell venni a kajálást.
Közben találkoztunk BBerkivel, aki SingleSpeed géppel, rövidgatya-póló-vajaskenyér-lámpa nélkül indult. :) Kicsit meg is ijedt, hogy alulöltözött hozzánk képest, de megnyugtattam, hogy tudunk lassan is menni. Legalábbis én, ugyanis Márk és Andris megint elkezdte diktálni a tempót, ami nekem nem volt rossz, viszont BBerki áttétele olyan 28-30-as tempóra volt mé-retezve. Így vele maradtam, szerencsére a „gyors kettős” észrevette magát és visszalassítottak, megnyugtattam őket, hogy ráérünk, nem kell sietni :)
Siófokra persze már teljesen sötétben érkeztünk, a szórakozóhelyeket végignézve gyorsan továbbhajtottunk Zamárdi felé ahol egy 0/24 üzletben töltöttük fel újra a kulacsainkat. Hirte-len ötlettől vezérelve a part felé vettük az irányt, még az is felmerült hogy csobbanunk egyet a magyar tengerben, de a hideg miatt gyorsan lebeszéltük egymást erről. Helyette egy kis élő-zenét hallgattunk, azonban ez kimerült a „csujjogatós” zenében így inkább továbbálltunk, bár előtte felvettem a kar- és lábmelegítőket, kezdett kicsit hideg lenni. Szántód-Balatonföldvár-kerékpárút. Innentől a 7-es főúton haladtunk tovább, a kerékpárút éjszaka, országúti bringával nem igazán életbiztosítás.
Keszthelyig viszonylag eseménytelenül faltuk a kilométereket, a fáradtságot azonban már kezdtem kicsit érezni, hiába, a nagy tempó ez elején nem hazudik. Keszthelyen egy pékségnél álltunk meg, megint kaja, pia. 02:30 körül lehetett az idő, így elköszöntem és Zalaegerszeg felé vettem az irányt. Ez már nem volt annyira kellemes, az új nyereg (Selle Italia SLR 125 gramm) nem 200 km feletti túrákra lett kitalálva, a jól párnázottság nem éppen mondható el róla. Arról nem is beszélve, hogy közel 20 órája ébren voltam, 250 km-el a lábamban. 42 km volt hátra, egyedül, sötétben, kicsit fáradtan. Ingerszegény dolog volt, kb. 5 autó haladt el mellettem ezen a távon, a kilométerek sem abban az ütemben fogytak, ahogy azt én szerettem volna. Azért csak elérkezett a pillanat, megláttam „Zeg” fényeit, tudtam, hogy innen már nincs sok hátra. Nem is volt, hajnali 4 körül hazaérkeztem, gyors fürdés és egy fehérjeturmix után már aludtam is. Kilencre pedig mentem dolgozni. :)
Jó volt a túra, nem bántam meg, hogy részt vettem rajta, elmondhatom: Megcsináltam!