2009.09.12-én került megrendezésre a kilencedik 24 órás mountain bike verseny, ahol közel 900 versenyző állt rajthoz.

Az idei versenyre sajnos nem sikerült a ZKSE-s csajokkal összehoznunk egy csapatot, de szerencsére Szalay Judit szólt, hogy náluk van egy hely, így csatlakoztam hozzájuk. Az előző 2 24 órásból tanulva nem szombat hajnalba, hanem már előtte nap pénteken felmentem Pestre. Miután felvettem Juditot, elmentünk Csillebércre szétnézni ill. sátrat építeni. Sikerült is a „buli zónába” találnunk egy helyet, úgyhogy nekiláttuk a csapatsátornak. Nem kellett sokáig szenvednünk vele, ugyanis volt egy kedves fiatalember, aki megkérdezte segíthet-e. Na ez lett a veszte, mert naná, hogy befogtuk.  Úgy összeszalagoztuk, hogy egy kisebb fajta vihart is kibírt volna. (Mármint a sátrat!)De hát biztosra kellett menni, mégiscsak az volt az otthonunk 24 órán keresztül. Ezúton is köszönjük neki a segítséget! Pályabejáráshoz már nemigen volt kedvünk, így elindultunk Judithoz. Gyorsnak nem nevezhető parkoló keresés után felvittünk pár cuccot, aztán jött a jól megérdemelt pihenés. Az előre betervezett cukrászda kimaradt, helyette viszont volt egy be nem tervezett hajnali fél 1-ig tartó traccsparti.  Nem keltünk túl korán, úgyhogy még ez is belefért.

8-9 fele felkeltünk, összeszedtük a holmikat, főztünk ki tésztát, mert ugye az kell, aztán 10-kor elindultunk a célpont felé. Elég gyorsan haladtunk, így egy reggeli vásárlást is megejtettünk útközbe. Kis csapatunk nagy része már ott volt, úgyhogy gyors bemutatkozás után elkezdtünk „be”rendezkedni. Gabiéknak köszönhetően még kényelmesebb volt az ottlétünk, hiszen hoztak mikrót, asztalt, ill. hátra dönthető székeket párnákkal!, amiknek igencsak nagy hasznát vettük. Pályabejárás ismételten kimaradt, így kíváncsian vártam, hogy a tavalyihoz képest min változtattak. Nagyjából megbeszéltük a sorrendet, és azt is, hogy egyenlőre félóránként váltjuk egymást, hogy minél pörgősebben tudjunk tekerni.

Lassan gyülekeztek az emberek a rajtnál, így mi is odamentünk fotózni, meg szurkolni. Ismét eltelt egy év, és ismét ott álltunk azon a versenyen, ahol leginkább saját magukkal küzdenek a versenyzők. Elkezdődött a visszaszámlálás… 10…9…8… Habár nem én kezdtem, de jobban izgultam a Brigiért, mint amikor tavaly én álltam a rajtnál. Szívem már a torkomban dobogott. 3…2…1…. RAJT! És elindult a sereg, mi meg vissza a hadiszállásra. A pálya elég poros volt. Erre elég hamar rájöttünk, amikor fél óra után begurult az első emberünk  Aztán jött a Gabi, Ági, Judit, majd én. Párszáz métert követően már éreztem, hogy valami nem stimmel a hátsó váltómmal, nehezen akart váltani, így visszavett a tempóból is.A pálya nagyban megegyezett a tavalyival, habár most a technikás lefelét (sajnos) kivették, viszont a pálya végét meghosszabbították 500m-el. Itt aztán egy balos kanyarban sikerült is kicsúsznom, és a bal felemet megismertetnem egy gyökeres, poros, köves talajjal. Nem csak én estem, hanem a hátsó kerekem is. Valószínűleg nem volt elég szoros a gyors-záram. De hát hajt a versenyszellem, időt nem veszthetek sokat, mert aranyért megyünk, úgyhogy kerék vissza, én meg a bringára és mentem tovább. A 2. körben már éreztem, hogy sajog itt-ott, de inkább a pályával voltam elfoglalva. Összességében könnyűnek mondható, sok kanyarral.

Éjszaka aztán változtattunk a felálláson, annak érdekében, hogy tudjunk pihenni. 2 ember összesen 2 órát ment, így belefért egy 3-4 órás alvás. A többiek félóránként váltották egymást így is. Én H. Ágival kerültem össze, és ő jobban szereti a hosszú távot, így megbeszéltem vele, hogy akkor én is 1 órát megyek. Hogy őszinte legyek így éjszaka jobban is esett, meg a 3. körnél már egész bemelegedtem  Első körben aztán jöttek a gondok. A pálya utolsó szakaszán leesett az első lámpám, a fej lámpámmal nem láttam túl sokat, úgyhogy próbáltam úgy menni, hogy valaki mindig legyen mögöttem, vagy előttem. Hát ez nem mindig jött össze. Pláne nem a 2. körben. Az első esésemtől nem messze sikerült másodjára is eldobnom a biciklit. Épp nem volt a közelembe senki, korom sötét volt, és kicsúsztam egy gyökeres kanyarba. Naná, hogy megint a bal felemre. Hopp, vissza bringára és nyomás tovább. Kb. 100 m múlva jött a 3. (megnyugtatok mindenkit aki olvassa a blogom, több esés nem lesz történetben  ) Itt már a tenyereimmel fékeztem, a kormányom teljesen alám fordult, én meg durr előre. Itt már beért pár srác, szerencsére nem mentek át rajtam, sikerült kikerülniük. Volt aki megkérdezte, jól vagyok e. Köszönöm a kérdését! De még mindig az arany lobogott a szemem előtt. Beálltam egy srác mögé, aki kielőzött és egész jó tempóba ment, úgyhogy a következő körön végig mögötte mentem, és így láttam is valamit, meg nem is estem el.

A hajnali tekerés már nyugisan telt. 10-11-ig még én voltam kint a pályán utolsó előttinek, az a 3 kör már nem esett olyan jól a szervezetemnek, de arra gondoltam, hogy egy óra és vége. H. Ági odatette magát az utolsó egy órában is (akárcsak a többiek a 24 óra alatt), így amikor beért, már tudtuk azt, amiért mentünk. Az Erdei Amazonok 5 másik lány csapattal küzdve elsők lettek!!!

Az aranycsapat tagjai: Koós Brigi, Panyi Gabi, Horváth Ági, G. Varga Ági, Szalay Judit, Szekér Adrienn

Ezúton is gratulálok minden egyes csapattagnak, hogy ilyen ügyesek és kitartóak voltak, és külön köszönet érte, hogy ennek a csapatnak tagja lehettem!